Recski Szövetség, a Recski Kényszermunkatábor
volt Rabjainak Nemzetközi Képviselete
5252 Sepulveda Avenue, San Bernardino, CA 92404 Tel:
714 883-6029
Igen tisztelt Elsõ Titkár Úr!
Ön elõtt ismeretes kell legyen, hogy l950 és 1953
között az Államvédelmi Hatóság a
Heves megyei Recsk község határában kényszermunkatábort
tartott fenn. A tábor mintegy 1300 rabmunkását részben
a kistarcsai internálótábor rendõrhatósági
õrizetesei, részben pedig az l950 folyamán letartóztatott
szociáldemokraták közül válogatták
ki. Fogva tartásuk még az 1950-ben érvényben
lévõ magyar jogaszabályok szerint is törvénytelen
volt, hiszen a kényszermunkatáborba való elhurcolásuk
után internálásukat soha meg nem hosszabbították.
Törvénytelen volt a magyar jogszabályok szerint a kényszermunkatábor
felállítása és fenntatrtása is; amellett,
hogy ez a tény sértette a Magyarországot is kötelezõ,
korábbi - a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által
leszögezett - megállapodásokat. Hogy az Államvédelmi
Hatóság trudatában volt e törvénytelenségnek,
igazolja az is, hogy a tábor fennállásának
három esztendeje alatt a kényszermunkatábor andezitbányájában
dolgoztatott rabokat mindvégig hermetikusan zárták
el a külvilágtól.
A recski kényszermunkatáborban fogva tartottak munka-,
elszállásolási-, élelmezési és
egészségügyi viszonyai embertelenek voltak; ott számosan
elpusztultak, mások egész életükre megnyomorodtak,
tartós betegségeket szereztek. E kényszermunkatábor
ezért érdemelte ki a Recski Haláltábor elnevezést.
A kényszermunkatábor õreit, a parancsnokság
beosztottjait az Államvédelmi Hatóság a betegesen
szadista, primitív, teljességgel mûveletlen tagjai
közül válogatta ki, akik a rabokat gyakran merõ
szórakozásból is rendszeresen verték, kínozták.
E kényszermunkatábort l950 õszén számolták
fel azután, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi
Munkaügyi Hivatala kiadta a kényszermunkáról
szóló jelentését s nyilvánosságra
hozta a recski munkatábor létezését is. A rabok
egy részét mindjárt a táborból szabadították,
ám elõbb aláírattak velük egy kötelezvényt,
amely szerint nem mondhatják el, hol tartották õket
fogva. Másokat az Államvédelmi Hatóság
által korábban kikényszerített, valótlan
vádakat tartalmazó kihallgatási jegyzõkönyvek
alapján minden védekezési lehetõségtõl
megfosztva, alaki okok miatt is törvénytelen bírósági
ítélettel sújtottak, azzal a nyilvánvaló
szándékkal, hogy fogva tartásukat utólag indokolhassák.
A volt recski kéynszermunkások jelentõs része
ma is él Magyarországon. Rehabilitálásukra
eddig semmiféle kísérlet nem történt.
Ezt minden valószínûség szerint az is akadályozza,
hogy az illetékes hatóságoknak valóban nincs
ismeretük a recski kényszermunkatáborról, vagy
pedig ezt eléggé el nem ítélhetõ módon
tagadják. Nyilvánvaló nehézséget okoz
az is, hogy egyesek, ha fel is ismerik a némileg megváltozott
magyarországi viszonyokat, a még mindig tartó, Recsken
beléjük fagyott félelem, bátortalanság
miatt - látván a hatóságok akaratlanságát,
tagadását - rehabilitálásukat nem merik kérni.
Vannak, akik - egészen érthetetlenül - éppen
valamilyen megtorlástól tartanak.
Valamennyien tudjuk, a mai magyarországi kormány, államvezetés
nem felelõs a Rákosi-rezsim törvénytelenségeiért,
így a recski kényszermunkatábor borzalmaiért
sem. Tudjuk, azt is, az elpusztítottakat feltámasztani nem
lehet; az elhurcoltakat sirató anyák, feleségek, gyermekek
könnyeit is késõ már felszárítani.
Nem lehet visszaadni a recski andeztibányában elszenvedett
esztendõket sem Kétséges, hogy az agyakból
valaha is ki lehet törölni maradéktalanil a megkövesedett
félelmet, terrort, megaláztatást. Ám enyhíteni
lehet, enyhíteni kell a törvénytelenül elhurcoltak,
esztendõkig élve eltemetettek keserûségét
azzal, hogy ha majd három évtized múltán is,
de rehabilitálják õket. Ez a feladat a mai Magyarország
vezetõire, elsõsorban Önre vár.
A volt recski kényszermunkások rehabilitálása
nemcsak pszichikai okok miatt kívánatos. Vannak közöttük
olyanok, akik már nyugdíjas korukat élik, mások
pedig nyugdíjba készülnek s ezek hiába kérték,
kérik a Recsken rendkívül nehéz testi munkával
ledolgozott idejüket is számítsák be munkában
töltött esztendeikbe. Olyanok is akadnak közöttük,
akiknek az elhurcolásuk elõtti, több éves munkájukat
sem veszik figyelembe. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy
a Rákosi-rezsim, az Államvédelmi Hatóság
bûneiért az áldozatok szenvednek még ma is.
Éppen ezért, az emberiesség nevében kérjük
Önt, aki a szóbaforgõ esztendõk megpróbáltatásait
ugyancsak elszenvedte, hasson oda, hogy a volt recski kényszermunkatábor
volt rabjait mielõbb rehabilitálják, állampolgári
jogaikba, emberi méltóságukba visszahelyezzék.
Biztosítjuk Önt, hogy ehhez a feladathoz Szövetségünk
minden segítséget készséggel megad.
|