Recsk‎ > ‎2. A tábor története‎ > ‎

e, Elsõ napunk Recsken

Ötödik fejezet - Elsõ napunk Recsken

l950. október 26. Az idomtalan kapun áthaladva egy nagyobb tisztáson állítottak meg bennünket. Ekkor - mintegy üdvözlésünkre - megeredt az esõ, hogy azután két és fél hónapig egyfolytában essék. ÁVH-sok légiója lepett el bennünket: valamennyiünket újra megmotoztak s voltak, akiket a zuhogó esõben meztelenre vetkõztettek. Bõrig ázva, az esõtõl ólom-nehézzé vált ruházatban álltunk mozdulatlanul, szó nélkül órák hosszat. Mindaddig, amíg a vasútállomáson maradt másik két csoport is felérkezett a táborba. Majd megkezdõdött a barakkokba való szétosztás. Ám közben már láthattunk valamit a tábor életébõl: hozzánk hasonlóan öltözött, sovány, nyúzott arcú emberek hatalmas rönköket, jókora szikladarabokat cipeltek, mögöttük ordítozó õrökkel. Volt közöttük olyan csoport, amelyik rohanvást vitt valamilyen terhet ágakból eszkábált hordsaroglyán. Idõnként megálltak s harsány hangon kiáltották: "felügyelõ úr, engedély kérek a továbbmenésre!" Most fedeztük fel, hogy a környezõ fákra épített állásokon géppisztolyos ÁVH-sok õrködnek. Bármerre néztünk, mindenütt ott voltak s a szerencsétlen emberek mint a hangyák rohangásztak közöttük cipekedve, látszólag értelmetlenül. Nemsokára megoldódott a kistarcsai internálótáborból korábban eltüntek rejtélye is: egyiküket-másikukat felismeretük a hajszoltak között. A recski kényszermunkatáborba "szabadultak".

Mintegy 500-an érkeztünk meg ezen a napon a táborba s ahogy késõbb megtudtuk, akkor már vagy l50-en elõztek meg bennünket. Ezek egy részét Kistarcsáról hozták, másokat pedig a budapesti toloncházban fogva tartott, júliusban letartóztatott szocialdemokraták közül. Voltak, akik megérkezésünkkor már a harmadik hónapjukat töltötték itt. Õk építették a tábor kettõs szögesdrót-kerítését, a tábort körülvevõ õrtornyokat és felhúzták már az elsõ barakksort meg néhány más épületet. Amíg a barakkok készültek, elõdeink az elég nagyra méretezett juhhodályban aludtak ugyanazon az almon, amelyen korábban a kullanccsal fertõzött juhok.

Az elkészült barakksor négy, egyenként húsz méter hosszú, nyolc méter széles helyiségbõl állt. Falai kívül felébe hasított fatörzsekkel, belül egy sornyi téglával voltak burkolva, teteje hornyolt cserepekkel volt fedve. Én l60-ad magammal a 4. számú barakkba kerültem. Ennek akkor még nem volt padlása és a selejetes cserepek résein - amelyeken át csepergett az esõ -, kiláttunk az égre. A barakk két oldalán emeletes, viszonylag vékony, girbe-gurba ágakból összetákolt priccs-sor húzódott, ezek felett néhány, erõs dróthálóval ellátott ablak engedett be valamennyi fényt. Két ember kapott egy-egy szalmazsákot és elsõ dolgunk az volt, hogy a szabadban addig ázott és a barakkba behordott szalmával megtömjük. Ezeket helyeztük el a priccseken a kapott egy-egy vékony, durva pokróccal. A fejrészhez tettük a csajkánkat, a kanalat, a darabka, nem több, mint kapcányi vászonrongyot - amirõl késõbb kiderült törülközõnek szánták - és így berendezkedtünk Recsken.

Már sötétedett, amikor sorakoznunk kellett a zuhogó esõben a barakkok elõtt. Nagy kondérokban vacsorát hoztak. Éhesek voltunk, hiszen másfél napig csupán egy darabka kenyeret ettünk, amit útravalónak kaptunk. Mohón faltuk fel a babfõzeléket, amit felhígított az esõ. Késõn este két õr létszámot tartott a barakkban s végre levethettük a csuromvizes gönceinket s lefekhettünk a fele annyi ember számára is szûk priccsekre. Hiába nem aludtam az elõzõ éjszaka, nem jött álom a szememre. Az alig megtömött szalmazsák alatti ágak törték a derekamat, a vékony, átnedvesedett takaró alatt fáztam, vacogott a fogam. Fölöttem lyukas volt a tetõ, csurgott rám az esõ. Már derengett, amikor végre elaludtam. Ez volt az elsõ recski napunk: l950. október 26.

Hatodik fejezet: A kényszermunkatábor leírása
Comments