Recsk‎ > ‎2. A tábor története‎ > ‎

f, A kényszermunkatábor leírása

Hatodik fejezet - A kényszermunkatábor leírása

A többszörös szögesdrót-kerítéssel biztosított Recski Kényszermunkatábor egy észak-déli irányban megnyúló, szabálytalan hatszöget mutatott. Átlagos hossza mintegy 1200 méter, szélessége 600 méter volt. Így területe nagyjából háromnegyed négyzetkilométert tett ki. A tábor területén kívül volt elhelyezve a robbanóanyag-raktár. Az ÁVH-sok lakókörlete a tábor északi részén lévõ dombon volt a parancsnoksági épülettel együtt. Az elsõ idõkben itt volt a földbe ásott, fogdának használt bunker is. Ezektõl délre, a késõbb általunk létesített tavakon túl volt a két barakksor, a konyha a mûhelyekkel. Ezek az épületek együttesen is, külön-külön is be voltak kerítve kettõs szögesdrót-kerítéssel. A barakkoktól valamivel távolabb volt a kórház-barakk, a késõbb épült fogdaépület, a mosoda és egy kisebb, a kedvezményeket élvezõ, soraink közül kikerülõ brigádvezetõ, normások lakóbarakkja.

Maga a bánya, a kõfejtõ a tábor déli részén volt a már korábban leírt Csákánykõ északi oldalán. Itt néhány kezdetleges mûhely állt, majd itt épült meg a sodronykötélpálya feladóállomása is.

A mintegy három méter magas, a tábort körülvevõ kettõs szögesdrót-kerítés mentén álltak, egymástól ötven méternyire, magas lábakon az õrtornyok. A tábor területén belül három, géppuskával ellátott, magas figyelõ épült. Ezek körben forgatható reflektorokkal voltak felszerelve. A kerítés mentén elhelyezett lámpák éjszaka is nappali fénnyel világítottak.

Egy idõben, l952 folyamán, néhány hónapon át létezett egy fióktábor is, az úgynevezett alsó tábor, a Recsk község közelében lévõ, Somrétnek nevezett helyen. Itt felváltva tartózkodtunk, amikor a Recsk-Sirok közötti mûutat áthelyeztük s új hidat építettünk a Tarna patakon, hogy az út ne keresztezze a vasútvonalat. Ez a tábor is körül volt véve szögesdrót-kerítéssel, néhány õrtoronnyal, de korántsem volt annyira biztosítva szökés ellen mint a másik. Az itteni jobb bánásmódnak is ez lehetett a magyarázata.

A kényszermunkatábor létszáma

Az l950 júliusától október végéig a táborba szállított mintegy l50 fõ után a mi 500 fõs csoportunk következett október 26-án. Majd l951. január 5-én újabb 500 fõ érkezett Kistarcsáról. Az utolsó csoportot, a mintegy 200 fõt kitevõ MÁV-tiszteket viszonylag igen késõn, l953 tavaszán hozták Recskre. Ez utóbbiakat egy különálló barakkban helyezték el, munkára nem jártak, velük sohasem találkoztunk. Mindent egybevetve, a tábor létszáma 1300 fõ lehetett.

A táborból a végleges, l953 nyarán és õszén bekövekezett felszámolás elõtt két ízben szabadultak. l951 karácsonyán 30 megválogatott társunkat engedték szabadon annak árán, hogy írásban vállalták, az Államvédelmi Hatóság számára besúgó szolgálatot végeznek. A kiválasztottak közül egyetlen társunk tagadta meg ezt, s vissza is kergették a barakkjába azzal, hogy ha errõl beszámol, súlyos bûntetésnek néz elébe. Hogy azután ezek a volt társaink valóban szolgálták-e az Államvédelmi Hatóságot, arról semmiféle ismeretünk nincs. Tény, hogy amikor mi szabadultunk, ezek kivétel nélkül kerültek bennünket. A második szabadulásra l953 tavaszán, március 8-án, került sor. Ez utóbbiakat is azzal az írásbeli kötelezettséggel engedték el, hogy soha senkinek nem mondják el, hol tartották õket fogva. Ennek ellenére ezek közül sokan vittek hírt a hozzátartozóknak felõlünk. Különösen a szovjet diktátor, Sztálin, halála után.

Szólnunk kell arról is, milyen volt a Recsken fogva tartottak társadalmi összetétele. A legnépesebb csoportot a magyar középosztály mûveltebb, opportunizmusra nem hajló tagjai adták, a többiek mindenféle rétegbõl kerültek ki. A szociáldemokraták között feltétlenül nagyobb volt a szakmunkások aránya. Ám akadtak olyan munkások is, akik soha semmiféle párthoz nem tartoztak. Elég sok, akkor kuláknak nevezett középparaszt is akadt és meglehetõsen népes volt a korábbi katonatisztek csoportja, míg az egyházak papjait megkímélték Recsktõl. Akadtak bõven úgynevezett gyökértelen elemek is, kétes egzisztenciák, akik mindig mindenre kaphatók voltak: ezek közül kerültek ki az ÁVH besúgói. A Kommunista Párthoz tartozók és az Államvédelmi hatóság kegyvesztett tagjai is képviseltették magukat. Ez utóbbiak - mégis csak bennfenteseknek szmítva - különféle beosztásokhoz jutva - gyakran kegyetlenebbül bántak velünk, mint maguk az õreink.

Hetedik fejezet: A munkaviszonyok
Comments