Tizedik fejezet - A brigádvezetõk, normások
A kényszermunkatáborba való érkezésünk utáni elsõ napokban magunk
választottuk magunk közül a brigádvezetõket. Ezeket a táborparancsnokság
csakhamar leváltotta, mert úgy vélték, velünk tartanak, ami igaz is volt.
Helyettük az ÁVH-sok másokat neveztek ki. Rendszerint a maguk szempontjából
nem választottak rosszul: kitûnõ érzékkel találták meg a legopportunistább,
mindenre hajlandó embereket, akik vakon követték az utasításaikat s néha még
az õreinknél is kegyetlenebbül hajszoltak bennünket munkára. Nem
hallgathatjuk el, hogy ebben elõljártak a volt ÁVH-s, kommunista párti és a
szocialdemokrata társaink, akiket azzal hitegettek már korábban is, hogy õk
csak addig maradnak Recsken, amíg a többieket betanítják a munkára. Ezek a
brigádvezetõk munkájukat nem végezték ingyen: külön barakkban laktak,
kényelmesebb volt az elhelyezésük. Jobb, mi több, gyakran magukra szabott
ruhát kaptak s jóllehet nem fõztek nekik külön, de mindig az élelem javát
kapták, annyit, amennyit akartak. Azután nem kellett dolgozniuk sem. Amíg
mi csontra-bõrre fogytunk, közülük sokan meghíztak, kigömbölyödtek. Ha
késõbb a brigád tagjai közül a magas munkateljesítményükért élelempótlékot
vásárolhattak, akkor ebbõl a brigádvezetõ is részesült. Már csak ezért is
érdemes volt hajszolniuk a rájuk bízott embereket.
Magatartásukban, hozzánk való viszonyukban közelebb álltak az ÁVH-s
parancsnokokhoz: ha egymás között beszélgettek, éppen úgy emlegettek
bennünket, mint az õreink: ürgéknek. Átvették az õrök beszédmodorát,
járásmódját s minduntalan értésünkre adták, emezekhez és nem hozzánk
tartoznak. Voltak közöttük olyanok, akik a közönséges halandókat - akár az
õreink - meg is verték.
Eredeti foglalkozásuk, képzettségük igen különbözõ volt. Akadt
közöttük mérnök, katonatiszt - közöttük egy, aki korábban a
Horthy-hadseregben szolgált -, bányász, mûszaki tiszviselõ, szakmunkás és
közönséges csavargó is. Valamennyi - talán kettõ kivételével -
született gomnosztevõ volt. A forradalom után egyikük Franciaországban tûnt
fel, ám a hatóságok kiutasították. Másikuk pedig elõbb Chilebe "menekült",
majd Kanadába vándorolt be, ahol ma is él megváltoztatott családi és
keresztnévvel.
A munkateljesítményt elszámoló normások ugyancsak kivételezettek
voltak, ám ezek korántsem voltak olyan kegyetlenek, mint a brigádvezetõk,
Felsõbbségüket õk is fitogtatták, a kedvezményekben õk is részesültek s ha
választaniuk kellett, õk is az ÁVH-s õr mellé és nem mellénk álltak.
Ugyanakkor akadt közöttük olyan is, aki a munka felmérésénél, a teljesítmény
elszámolásánál javunkra hamis adatokat jegyzett fel. Igaz, ez az õ érdekét
is szolgálta.
|