Recsk‎ > ‎2. A tábor története‎ > ‎

j, A brigádvezetõk, normások

Tizedik fejezet - A brigádvezetõk, normások

A kényszermunkatáborba való érkezésünk utáni elsõ napokban magunk választottuk magunk közül a brigádvezetõket. Ezeket a táborparancsnokság csakhamar leváltotta, mert úgy vélték, velünk tartanak, ami igaz is volt. Helyettük az ÁVH-sok másokat neveztek ki. Rendszerint a maguk szempontjából nem választottak rosszul: kitûnõ érzékkel találták meg a legopportunistább, mindenre hajlandó embereket, akik vakon követték az utasításaikat s néha még az õreinknél is kegyetlenebbül hajszoltak bennünket munkára. Nem hallgathatjuk el, hogy ebben elõljártak a volt ÁVH-s, kommunista párti és a szocialdemokrata társaink, akiket azzal hitegettek már korábban is, hogy õk csak addig maradnak Recsken, amíg a többieket betanítják a munkára. Ezek a brigádvezetõk munkájukat nem végezték ingyen: külön barakkban laktak, kényelmesebb volt az elhelyezésük. Jobb, mi több, gyakran magukra szabott ruhát kaptak s jóllehet nem fõztek nekik külön, de mindig az élelem javát kapták, annyit, amennyit akartak. Azután nem kellett dolgozniuk sem. Amíg mi csontra-bõrre fogytunk, közülük sokan meghíztak, kigömbölyödtek. Ha késõbb a brigád tagjai közül a magas munkateljesítményükért élelempótlékot vásárolhattak, akkor ebbõl a brigádvezetõ is részesült. Már csak ezért is érdemes volt hajszolniuk a rájuk bízott embereket.

Magatartásukban, hozzánk való viszonyukban közelebb álltak az ÁVH-s parancsnokokhoz: ha egymás között beszélgettek, éppen úgy emlegettek bennünket, mint az õreink: ürgéknek. Átvették az õrök beszédmodorát, járásmódját s minduntalan értésünkre adták, emezekhez és nem hozzánk tartoznak. Voltak közöttük olyanok, akik a közönséges halandókat - akár az õreink - meg is verték.

Eredeti foglalkozásuk, képzettségük igen különbözõ volt. Akadt közöttük mérnök, katonatiszt - közöttük egy, aki korábban a Horthy-hadseregben szolgált -, bányász, mûszaki tiszviselõ, szakmunkás és közönséges csavargó is. Valamennyi - talán kettõ kivételével - született gomnosztevõ volt. A forradalom után egyikük Franciaországban tûnt fel, ám a hatóságok kiutasították. Másikuk pedig elõbb Chilebe "menekült", majd Kanadába vándorolt be, ahol ma is él megváltoztatott családi és keresztnévvel.

A munkateljesítményt elszámoló normások ugyancsak kivételezettek voltak, ám ezek korántsem voltak olyan kegyetlenek, mint a brigádvezetõk, Felsõbbségüket õk is fitogtatták, a kedvezményekben õk is részesültek s ha választaniuk kellett, õk is az ÁVH-s õr mellé és nem mellénk álltak. Ugyanakkor akadt közöttük olyan is, aki a munka felmérésénél, a teljesítmény elszámolásánál javunkra hamis adatokat jegyzett fel. Igaz, ez az õ érdekét is szolgálta.

Tizenegyedik fejezet: Szellemi életünk
Comments